Kiállításunk témáját talán legjobban Tamási Áron segítségével tudnám bemutatni. Az író hőse Ábel, elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, a végére jár a kérdésnek: mi végre is vagyunk a világon. Rengeteg kalandon megy keresztül, még Amerikába is eljut, míg megtudja a választ: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.
Nagyon fontosnak tartom, hogy együtt a szervezetekkel, intézményekkel, együtt falunk lakosaival a helyi önkormányzat is gondoskodjon arról, hogy miként Szent István óta minden nemzedék, a maiak is találják meg otthonukat ebben a faluban, egymás közösségében.
Hogy ismerjük, tiszteljük múltunkat, őseinket, akik a legrosszabb időkben is itt maradtak és otthont teremtettek gyermekeiknek, akik templomot és iskolát építettek, akik elmentek háborúkba, akik életüket adták a hazáért, akik ezer esztendőnyi örökséget hagytak ránk. Ezer esztendő öröksége értékes hagyaték, nem hagyhatjuk veszni.
Ezért született ez a kiállítás is, melyet Csintalan Márta, Hovany Renáta, Kotiers Éva és Rancsó Andrea álmodott és valósított meg. Látható, hogy őseink hagyatékához milyen szeretettel és tisztelettel nyúltak, hogy mi igazán átérezhessük, hogy rólunk, s nekünk szól. Kedves rendezők, köszönet érte. Kérem, fogadják szeretettel e szál virágot.
A „Hetény 940 éves” kiállítást ezennel megnyitom s felkérem Rancsó Andreát, hogy vezessen végig minket Hetény történetén.
Köszönöm.
Ing. Magyari Ferenc polgármester